Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kezdetek

Az alábbi cikk 2009 őszén készült és az iskola megalapításának 125. évfordulója alkalmából kiadott évkönyvben jelent meg.

Negyed évszázad könyvek között


Könyvtár vándorúton 

 

Verőfényes januári délelőtt volt. A megyei könyvtárban eltöltött öt hónap után izgatottan szálltam le az 1-es buszról, - vajon mi vár rám? A könyvtár csendje után hogyan fogok hozzászokni az iskola zajához? Képes leszek-e megbirkózni a sok-sok feladattal, ami előttem áll?

1984-et írtak. A 100 éves Andráshidai Általános Iskolába ifjú tanerő érkezett. Végzettségét tekintve történelem-könyvtár szakos, alig féléves diplomával a zsebében, amit a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán szerzett.

Így indultam, - a többi történelem.

Bérces György igazgató úr  és a kollégák szeretettel fogadtak. Bozó kolléga védőszárnyai alá vett, amire szükségem is volt, lévén komoly női erőfölény a tantestületben.

Az osztályokkal való ismerkedés után már alig vártam, hogy megpillanthassam leendő működésem fő színterét, a könyvtárt.

Hát…, nem volt valami felemelő látvány. Az 1-es tanterem falai mentén szekrények sorakoztak, amelyekben ott lapult mintegy háromezer kötet könyv. A teremben tanulói asztalok és székek, hiszen tanteremként működött. Nem erre számítottam. Az addigi iskolai könyvtári gyakorlatok helyszínei mind szépen kialakított és jól felszerelt intézményi egységek voltak. Ez a helyiség pedig még jóindulattal sem volt könyvtárnak nevezhető. De nem volt más lehetőség, el kellett kezdeni könyvtárt létrehozni. Alapelvem volt, hogy a könyvtár önálló helyen kezdje el a működését. Erre azonban nem sok esély volt, tekintettel arra, hogy az intézmény akkor még körzeti iskola volt, ahová Bödéről, Babosdöbrétéről, Teskándról és még sok más településről jártak a tanulók, s így a létszám meghaladta az 500 főt. Több éven át még az ebédlőben is tanítás folyt délelőttönként két tanulócsoport részére.

Tanteremnyi helyiség tehát szóba sem jöhetett. Maradt tehát az emeleti rész orvosi szobája, amely korábban gazdasági irodaként működött. Hogy fog ide elférni a több ezer könyv? Horváth József karbantartó ( akit a gyerekek Jóska bá’-ként emlegettek és akinek nagyon szerettek segíteni, - főként a délelőtti tanítási időben ) munkához látott és vagy száz méternyi szögvasból elkészítette a könyvtári polcok vázait. Ezekre kerültek a préselt lapok, és már kész is volt a könyvtár. A falak mentén 11 emelet magasan sorakoztak a polcok. A látvány inkább a felhőkarcoló-lázban égő 20-as évek Amerikáját idézte, mintsem egy modern szabadpolcos könyvtárét, de oda se neki. A gyerekeknek tetszett. Főleg, amikor a könyvtáros bácsi Tarzant megszégyenítő módon  a tizenegyedik polcról halászta le a kívánt könyvet.

caricature-small.jpg

Ők birtokba vették és magukénak érezték az új könyvbirodalmat. Mindenkinek volt egy-egy kedvenc kis zuga, és persze kedvenc könyvei. A kislányok izgatottan olvasták a Pöttyös és Csíkos könyveket. Köztük volt az a lelkes kis olvasó is, akit a mai gyerekek Márti néniként ismernek, és aki könyvtáros kolléganőként továbbra is a gyermekirodalom rajongója. A fiúk pedig buzgón keresték az állatos könyveket. Pozsgai Gábor felső tagozatos tanuló rendszeresen bejárt a könyvtárba, hogy elrendezze kedvenc részlegét a Búvár és Kolibri zsebkönyveket. Bár ma már idő- és térbeli korlátok miatt ezt nem teheti, azért kutató biológusként mégsem szakadt el teljesen kedvenc könyveitől.

Az állomány szépen gyarapodott. A nyolcvanas években még az „aczélos” kultúrpolitika uralkodott a három T jegyében, amiből az következett, hogy az első két T-be tartozó ( tűr, támogat ) irodalmakat igen kedvező áron lehetett beszerezni. A harmadik T szóba sem jöhetett ( tilt ). Bár erre nem is volt igazán igény, mivel akkor még a könyvtár csupán iskolai funkciót töltött be.

Az idilli gyarapodásnak azonban árnyoldala is volt, nevezetesen a helyhiány. Egy idő után már a földön is könyvek sorakoztak, ami egyértelműen jelezte: a helyet kinőttük. Mese nincs, új hely után kell nézni.

Az időközben felépült teskándi általános iskola lecsökkentette az iskolai létszámot, így lehetővé vált a költözés. Az aula észak-keleti részén található teremre esett a választás mérete és megvilágítása miatt. A két szomszédos tanterem akkor még nem volt összenyitható. A „szabadpolcos” indulás óta duplájára nőtt állomány végre szépen elfért, és Tarzan-mutatványokra sem volt többé szükség. A szakmai munka is javult, hiszen Pass Márta kolléganőm szakképzett ifjú könyvtárosként csatasorba állt.

A kilencvenes évek azonban nem igazán kedveztek az olvasásnak. Hiába szabadult fel a könyvkiadás, a gazdasági élet nehézségei az olvasási szokásokat is átalakították. Megszűnt Andráshidán az állami gazdaság és vele a gazdaság könyvtára is. A feladatot át kellett venni, így vált intézményünk könyvtára közművelődési könyvtárrá. Ehhez a könyvállományt is át kellett alakítani, amihez a József Attila Városi Könyvtár nyújtott segítséget.

Jelentős mennyiségű letéti könyvet kaptunk, ami lecsökkentette a közösségi teret. Nem jutott elég hely a könyvtári órákhoz, mesedélutánokhoz és egyéb rendezvényekhez. Nyilvánvaló lett: ezt a helyet is kinőttük.

Ahogy a könyvek száma nőtt, úgy csökkent a gyereklétszám az országos tendencia részeként. A gyerekek száma ugyan csökkent, de szerencsére a tanulócsoportok száma nem. Egy módon lehetett csak előrelépni: tanteremépítéssel. Az aulában sor került két kisebb terem kialakítására. Így felszabadult két nagy méretű tanterem a bejáratra nyíló ún. hosszú folyosón. Szülők és gyerekek segítségével összenyitottuk a 2-es és 3-as tantermeket, amelyeket harmonika-ajtóval kötöttünk össze. Ezzel a könyvtár elnyerte jelenlegi és valószínűleg végleges helyét.

Lassan egy évtizede, hogy itt működünk. Az olvasóterem délelőtt nyelvi óráknak ad helyet, délután pedig az e-Magyarország polgárai veszik igénybe. Az internet a könyvtár legnépszerűbb szolgáltatása.

Könyvtárunkban aktív élet zajlik. A megszokott szolgáltatásokon túl számtalan rendezvénynek adunk helyet: vetélkedőknek, író-olvasó találkozóknak, értekezleteknek, sőt még pávaköri próbáknak is.

A fárasztó tanórák után szeretnek betérni a gyerekek, akik nemcsak használják a könyvtárt, hanem sokan közülük tesznek is érte. Lassan már ezres nagyságrendű azoknak a köteteknek a száma, amelyet a fáradhatatlan könyvkötők óvtak meg. Sokan magukkal viszik a könyv- és könyvtárszeretetet. Szeghy Zsófia és Csalló Evelin  gimnáziumi éveik alatt is hűségesek maradtak a könyvtárhoz és az olvasáshoz, amit az országos középiskolai könyvtári versenyen elért kiváló eredményük is bizonyít. Koltai Alexandra is nagyon sok könyvtári munkát végzett általános iskolai évei alatt.

A jelen is biztató. Nincs hiány sem tervekben, sem pályázatokban. A lelkes könyvkötőknek is vannak utódaik. Az elmúlt tanévben Lőrincz Rebeka és Halász Réka a könyvkötésben, Remi Martina a könyvek rendezésében, Keszei Ábel pedig a számítógépek felügyeletében segített. Digitális tábla, olvasó kuckó, pályázati számítógépek … A jövő itt kopogtat, dolgozunk tovább.

Kezdődik a következő huszonöt év.

 

Kocsis Csaba

könyvtáros

 

 

 
 

Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2018 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 29993
Hónap: 498
Nap: 9