Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Diák Parnasszus

Válogatás a zalaegerszegi Öveges József Általános Iskola tanulóinak írásaiból:

 

Az alábbi alkotás elnyerte az iskolai versíró verseny harmadik helyét

2014. április 11-én

 

Holes Viktória: Iskolaköszöntő

Családias kis iskola,

Sok vidám gyerek jár oda.

Egy tanár sem harap,

Gyere minél hamarabb!

Sport, zene, néptánc,

 

Az Öveges rád vár.

 

Az alábbi alkotás elnyerte az iskolai versíró verseny második helyét

2014. április 11-én

 

Szitás Zsófia: A tanulás

Tanulni jó is meg rossz is.

Mikor jó, én is jó vagyok.

És ha rossz, én is rossz vagyok,

Mert erről szól a tanulás.

 

Órákon arra gondolok,

Milyen jó, hogy gondolkodok.

Mert így egyre okosodok.

Mert erről szól a tanulás.

 

Minden nap ha jól tanulok,

sok jó jegyet itt kaphatok.

A sok dolgot így tanulom.

Mert erről szól a tanulás.

 

Sok az óra de nem bánom,

okos leszek minden áron.

S nem lesz párom a világon.

Mert erről szól a tanulás.

 

Álmomban arra gondolok,

tudós leszek, vagy sakk bajnok.

De addig még sokat magolok.

 

Mert erről szól a tanulás.

 

Az alábbi alkotás elnyerte az iskolai versíró verseny első helyét

 

2014. április 11-én

 

Dukkon Erazmus Krisztián: Iskolába hívogató

Iskolába járni jó,

Öveges a kiváló.

Van itt móka, kacagás,

Gyere ide kis pajtás!

 

Első osztály izgalmas,

Annak, aki szorgalmas.

Év végén jó kirándulni,

 

Ide gyere tanulni!

 

Az alábbi alkotás elnyerte az iskolai prózaíró verseny első helyét

2014. április 2-án

 

Preisinger Virág:

A cserebogár meséje

 

  

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bogár.

Ez a bogár éppen az állatok királyánál volt szolgálatban, mert postás volt a mestersége. Egyszer azt mondja neki a király:

- Hallod-e, drága postásom, vidd el ezt a levelet az erdő másik oldalára, az én medvémhez! – mert, hogy szavamat össze ne keverjem, ez a király az erdő szélén lakott.

- Ahogy parancsolja, felség! – hajolt meg a bogár és már indult is. Csak az volt a balszerencse, hogy a sűrű erdőben a bogár eltévedt.

Egyszer csak észrevette, hogy közeledik felé valami. Megállt és várta, amíg odaér az a valami. Amikor odaért, látta, hogy egy hasonló bogár, mint ő. Megszólította:

- Hallod-e, bátyámuram, én ebből az erdőből ki nem keveredek. Vidd el ezt a levelet az erdő szélére a medvéhez! Cserébe segédemnek fogadlak.

- Jó, szívesen elviszem – mondta a bogár és elindult. A bogár azonban nem a medvéhez vitte, hanem a csigához, aki jó barátja volt.

Hej, nagy haragra gerjedt a király, amikor ezt elcsörögte neki a szarka. Volt neki három kedves állata: Róka Rudi, Farkas Feri, Medve Morgó. Elküldte hát őket, hogy állítsák a bogarat próbatételek elé, és csak úgy engedjék tovább, ha teljesíti azokat.

El is indultak az állatok és találkoztak a bogárral, akit a levél cseréje miatt cserebogárnak neveztek el. Amikor észrevette őket a cserebogár, így szólt a Medve Morgóhoz:

- Adjon Isten, jó napot, Medve uram!

- Szerencséd, hogy szépen köszöntél, mert különben halál fia lennél! – mondta a medve.

- Ha el tudsz bújni úgy, hogy ne találjalak meg, elengedlek.

No, a cserebogár úgy elbújt, hogy alig talált vissza a medvéhez, így a medve továbbengedte.

Ment tovább és találkozott Farkas Ferivel. Vele is úgy járt, mint a medvével. A farkas azt mondta neki:

- Ha átbújsz két levél között úgy, hogy nem érsz hozzá, elmehetsz.

Itt is szerencsével járt a bogár.

Ment, mendegélt tovább. Találkozott Róka Rudival. A róka csak úgy engedte tovább, hogyha meglovagolt egy csigát. Amikor elengedte a róka, elment a királyhoz, bocsánatot kért tőle és megfogadta, soha többé nem cserél.

Hordta hát szorgalmasan a leveleket és közben ezt énekelte:

 

Engem hívnak kis cserebogárnak,

megfogadott örökre a király postásnak,

odaviszem levelét, ahová ő mondja,

nem cserélek többé semmit el soha!

 

 

Az alábbi alkotás elnyerte az iskolai prózaíró verseny második helyét

2014. április 2-án

 

Szak Dorina

A rejtélyes ajándék

 

Réges-régen kezdődött. Az 1800-as években, 1826-ban. Egy Gutenberg nevű kiadóban és nyomdában. Tóth Katalin könyvkötőasszony a Gutenberg nyomdában dolgozott a könyvkötő osztályon. 75 évesen még javában dolgozott egyik könyvén. Egy kedvencén, egy naplón. Nagy, fehér borítója volt és a képzelet fája szerepelt rajta. 76 éves korában kiadták a naplóját, de ekkor már nem volt teljesen egészséges. Az orvosok azt mondták, hogy az a betegség az öregebbek körében gyakran előfordul. Amikor már majdnem betöltötte a 77. életévét, elragadta a halál. A napló, ami ott árválkodott a kirakatban, már nem tündökölt oly fényesen.

1833-ban még mindig ott volt a kirakatban, de ekkor megállt előtte egy férfi. Petrovics István 10 percig nézegette, majd bement a boltba és a napló iránt érdeklődött. Az eladó azt mesélte, hogy azt a könyvet az egyik legrendesebb ember készítette. Az utolsó szava az volt, hogy: „ A könyvet csak olyan embernek adjátok, akinek tiszta a szíve.”

Ezt az embert Tóth Katalinnak hívták. Pakodon lakott és tiszta szívből szerette a munkáját. Szerette pátyolgatni a könyveket, és mindig úgy beszélt hozzájuk, mintha élők lennének. Ezt a naplót mi 3 pengőért adjuk – mondta a boltos.

- Rendben. Megveszem a fiamnak. Most kezdi el az 1. osztályt.

Petrovics István ballagott hazafelé hóna alatt a naplóval. Mikor hazaért, odaadta a könyvet a fiának, Sándornak.

- Tessék fiam. Ez most már a tiéd.

- Köszönöm apám – és ezzel Sándor eltette a naplót.

De mivel még Sándor nem tudott olvasni és írni, ezért nem írt semmit a naplóba. Aztán 1838-ban elővette ezt a naplót. Csak úgy, írt bele egy verset, és ez a vers másnapra eltűnt. Mindenhol kereste benne a verset, de nem találta. Három héttel később írt még egy verset, de ezt a szíve mélyéből írta. Ez a vers nem tűnt el, de az éjjel folyamán valami történt. Éjjel a napló egyszer csak éjfél táján fényleni kezdett, és ott nyílt ki, ahol a verset Sándor írta. És Tóth Katalin lelke beleszállt a könyvbe. Ez a napló 188 évig őrizte Kati néni lelkét.

Most 2014 tavaszán járunk. A napló ott pihent egy pincében, és ott is egy sötét sarokban. Aztán lement egy ember, akit Szak Róbertnek hívtak. Ahogy kutatott, talált egy könyvet. Fehér borítója volt és egy képzeletfa ékesítette. Ezt felhozta a napvilágra. Hát ez a könyv, szinte látni lehetett, hogy szívja magába a fényt. Mivel itt volt már a húsvét, elhatározta, hogy odaadja a lányának, aki mindig szép verseket és novellákat ír. Bement a házba és odaadta a lányának, Dorinának.

Ő máris írt bele egy verset, de aztán másnapra eltűnt. Hát elvitte az iskolába, hogy megmutassa barátnőinek a könyvet. Nekik tetszett a napló, de amint hallották, hogy mi történt tegnap és mi lett mára, elállt a szájuk a csodálkozástól. Délután erről a rejtélyes ajándékról beszélgettek, de közben felmentek Dorinához, hogy ott nyíltan megbeszéljék a történteket.

- Nem tűnhetett el csak úgy az az írás. Valahol meg kell lennie – kezdi el a beszélgetést Remi Jázmin.

- De ha egyszer mondom, hogy eltűnt!

- Akkor lehet, hogy aznap nem is írtál bele verset – feltételezi Kálmán Viktória.

- Szerintetek kitalálnék egy ilyen történetet csak úgy szórakozásból? Mert én nem így látom.

- Jó, akkor írtál bele. De hogyan tűnt el? – teszi fel a kérdést Horváth Eszter.

- Ezt kérdezem én is.

Ezen még beszélgettek két órán keresztül. Aztán miután a lányok hazamentek, Dorina fogott egy tollat és maga elé tolta a naplót. Hirtelen eszébe jutott, hogy ajándékot kell készítenie anyukájának és apukájának. Gondolta, ír egy gyönyörű szívből szóló verset, külön anyukájának és külön apukájának. Emlékei alapján írt két gyönyörű verset. És ez másnapra nem tűnt el. Hogyan lehet ez? – tette fel magának a kérdést. Mivel szombat volt, áthívta délután a barátait.

- És most nem tűnt el az írás.

- Akkor ez hogy történt? – kíváncsiskodott Takács Debóra.

- Nem tudom, mert erre én is szeretnék rájönni.

- Figyelj Dodó, hogyan írtál a naplóba? – kérdezte Jázmin.

- Halvány fogalmam sincsen. Csak két a szívem mélyéről jött verset írtam le.

- Figyelj! Akkor ma írj egy szívből szóló verset és egy olyan verset, amit nem a szívedből írsz! – mondja Viki.

- Rendben. És akkor rájövünk a titok nyitjára?

- Remélem.

Hát így is lett. Dorina megírta a két verset, és másnapig nem nyitotta ki. Ma a játszótéren találkoztak a lányok. Mikor Dorina megérkezett, mindnyájan körülállták és feszülten figyeltek. Dorina kinyitotta a naplót. Hát mindnyájuk gyanúja beigazolódott. A szívből jövő vers ottmaradt, de a nem szívből jövő vers eltűnt.

- Megvan! – kiáltott fel Dorina. Ez a rejtélyes ajándék csak olyan verseket fogad el, amelyek szívből jönnek. Mert azokkal a versekkel többet foglalkozunk, mint általában. Mert több időt fordítunk rá, míg az ímmel-ámmal írt versekre nem fordítunk sok gondot és időt.

- Így van! – mondja valaki. De ez a valaki nem a lányok közül szólt, hanem a naplóból.

- Így van! – ismételte meg az a valaki. És ekkor a könyv rázkódni kezdett. Odalapozott, ahol az első vers bekerült a könyvbe, azt, amelyiket Petőfi Sándor írt bele és onnét kiemelkedett egy fényes lélek.

A lányok nagyot ámultak, mikor az a fényes lélek testet öltött, egy öregasszonyét. Majd leszállt a földre:

- Nagyon okosak vagytok. Én Tóth Katalin vagyok és én kötöttem ezt a könyvet szívvel-lélekkel. Ezért mivel én akkor meghaltam, ezt nem tudtam elmondani senkinek. A könyvbe csak tiszta szívű gyermek írhat, csakis olyan verset, amelyet a szíve mélyéről ír. És ti ezt kitaláltátok, én így kijöhettem a naplóból, mert amikor Petőfi beleírta első szívből fakadó versét, a jó Isten leküldött a naplóba és azt mondta: ha jószívű gyermekek találnak meg, megfejtik azt a titkot, amelyet én már 188 éve őrzök.

Ekkor a néni fiatalodni kezdett. Belőle is egy 12 éves gyermek lett, akit úgy hívtak, hogy Németh Virág. Ez így történt, és a néniből lett gyermek mindent elmesélt, amit róla tudni kell.

Ez a napló még ma is létezik, és jelenleg Szak Dorinánál van, aki majd továbbadja lányának. A napló létezett, most is létezik és 188 év múltán is létezni fog.

szak-dorina---a-rejtelyes-ajandek.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az alábbi alkotás elnyerte az iskolai prózaíró verseny harmadik helyét

 

2014. április 2-án

 

Gyerekek a furcsa dimenziókban

Írta: Hartmann Nóra, Hollósi Angéla, Hollósi Tamás

  

       Egy szép karácsonyi este volt, amikor Bius és Anna nagyon veszekedtek. Isten leküldte az őrangyalokat, hogy adják át az ajándékokat a gyerekeket. De útjukat állta egy gonosz ördög, elvette az ajándékokat és eldugta egy másik dimenzióba. Amit az ördögtől kaptak az egy dimenzióváltó játék volt. A lányok nekiálltak a játéknak úgy, hogy nem tudták, hogyan  kell. Így nagyon rossz következménye lett. Átkerültek egy másik dimenzióba.

   A másik dimenzió (másnéven cukorvilág) nagyon furcsa volt: vattacukorból voltak a felhők, ez a hely egy nyalóka volt és mérges  csokinyulak támadtak. Volt ott egy nagy vár is amiben Waltor, a gonoszok királya élt. Bius annyira megijedt, hogy elájult. Találkoztak három királyi szövetségessel, akiknek neve: Toff, Katara és Torn. Odamentek a  gonosz várvédők és a királyi szövetségesek megvédték a másik dimenzióból érkezőket. A gonosz várvédők elmentek segítséget kérni. Elindult Anna és a királyi szövetségesek , miközben Bius felkelt és meglátott egy hatalmas, mérges csokinyulat de a lány megvédte  magát és megette a csokinyulat. Ezután a többiek után indult.

   Már két napja mennek és elfogyott az élelmük és a vizük. Már nagyon fáradtak voltak  és már majdnem fel is adta Anna a reményt, hogy egyszer hazatérjen. Bius végre utolérte őket. A királyi szövetségesek jelet kaptak a jó királytól hogy menjenek be a jó palotába és elbúcsúztak a lányoktól. Elmentek és a lányok folytatták útjukat.

   Egyszer betévedtek a Minotaurusz várába, ahol vámpírok, szellemek, zombik és vérfarkasok is éltek. Tiszta pókháló volt az egész kastély. Amikor végigmentek egy folyosón látták a Minotauruszt a trónon, aminek a fején volt egy korona. Nagyon megijedtek és elkezdték keresni a kiutat.

Keresték...

Keresték…     

Egyszer csak találnak egy ajtót ami mellett nagyon sok zombi volt.

- Ezek miért zöldek?- kérdezte Anna. - Tán hányingerük van?

Amikor visszanéztek, látták, hogy felállt a Minotaurusz a trónjáról és nagyon megijedtek. A Minotaurusz nagyon erős és a lányok tudták, hogy esélyük sincs ellene. De ő megkönyörült Annán és Biuson és azt mondta:

–Elengedlek titeket, de ha még egyszer visszatértek, lefejezlek benneteket.

A lányok sikítva elfutottak és megfogadták, hogy soha többet nem mennek vissza. Amint kiértek, egy rettentő nagy sivatagban találták magukat. Ott egyszer a föld alól előjött egy óriási skorpió és Biusra meg Annára támadt. Szerencsére jártak karatéra, de nem volt akkora erejük mint a skorpiónak. Sikítoztak, kiabáltak, amíg meg nem hallotta őket egy angyal. Lejött a mennyből és segített legyőzni az óriásskorpiót. Megköszönték az angyalnak, hogy megmentette az életüket.

 Mentek, mentek és egyszer átmentek egy másik dimenzióba egy teleporton. Az angyal azt elmagyarázta nekik, hogy az ördög kicserélte a jó ajándékokat rossz játékokra.

- Nektek kell megvédenetek az embereket minden dimenzióba.

-El kell mennetek Waltorhoz a gonoszok királyához, mert az ördög oda dugta a jó ajándékokat. Az angyal elbúcsúzott és elment, Anna és Bius pedig visszaértek a cukorvilágba.

A királyi szövetségesek újra találkoztak a lányokkal a teleportnál.

Mentek és út közben találtak egy piacot. Vettek ételt, vizet meg nyalókát. Miután végeztek az ebéddel folytatták útjukat Waltorhoz.

Este lett. Nagyon elfáradtak ezért betértek egy szegény koldusasszonyhoz. Kaptak szállást éjszakára és másnap reggel már útra is indultak. Megláttak egy másik portált, belementek és átjutottak a királyi palotához. A királyi szövetségesek maszkot húztak, hogy ne ismerjék őket meg. A palotavédők nem akarták beengedni őket, mert          gyanúsnak tűntek. A királyi szövetségesek átnyújtottak egy levelet a várvédőknek, hogy a király meghívta őket. A várvédők beengedték a lányokat meg a királyi szövetségeseket. Mikor beértek a várba és felmentek az emeletre és látták a játékok között az ördögöt is és megtámadták. De az ördög a rosszra csábította Biust és a királyi szövetségeseket. Anna próbálta kimenteni a társait de annyira megrémült hogy megdermedt. Annához odament egy játékrobot és elkezdett beszélni:Gyerünk gyorsan próbálj meg megmozdulni!  

De Annának nem sikerült ezért a játékrobot a többiekhez fordult:

- Annának nem sikerült megmozdulnia, ezért nektek kell legyőznötök az ördögöt! De mivel rosszra voltak csábítva megtámadták a robotot és szét akarták szedni. De Anna magához tért és kikapta a többiek kezéből a robotot. Anna a már kiszedett robotokat visszarakta a robotba. A robot újra kezdett éledezni. A robot elmondta a varázsigét amitől a többiek újra jók lesznek. És ekkor jött a Minotaurusz segítsége, mert volt egy varázsgömbje, amiben látta, hogy bajban vannak, összehívta a seregét és elindultak Waltor palotájához.

Odaértek és nekiálltak küzdeni Waltor ellen. Waltornak volt egy nagyon erős állata, a Lykos félig farkas, félig sün. Több Lykosa is volt neki. Egyszer egy mágikus vihar keletkezett és megszakította a portálokat, felrobbant a palota és az ajándékok dimenziókra hullottak. Ott maradt egy ajándék amire az volt írva, hogy Annának és Biusnak. Kibontották az ajándékot és látták, hogy ez is egy dimenzióváltó játék volt. Elköszöntek a többiektől és megpörgették a játék kerekét és egyszerre csak otthon találták magukat. Nagyon örültek és megfogadták, hogy senkinek se beszélnek erről,és azóta is hálásak segítőiknek: Toffnak, Katarának és a hősies Tornnak.  

 

 

Vonyó Bence

A betört ablak rejtélye ( 2012 )

Sherlock Holmes éppen kedvenc tevékenységét folytatta. Megbízója, Mátyás király kérte fel, nyomozza ki, vajon ki törte be palotája egyik legdíszesebb ablakát.

matyas_kiraly.jpg  matyas-kiraly-palotaja.jpg

Sherlock nagyítójával alaposan átvizsgálta a bűntény helyszínét. Az összetört üvegcserepeken és egy focilabdán kívül semmilyen hasznos nyomra nem bukkant. Így hát segítségül felkereste egyik legjobb barátját, Harry Pottert, az ifjú varázslótanoncot. Harry varázspálcájával nyomban Hunorka-tarát idézett, így rögtön a Transzparenciális-tengeren lévő lakatlan szigeten termettek. Korábban itt alakították ki közös bázisukat. A bázis a legmodernebb eszközökkel, számítógéppel, látószelencével, vascsöppentővel, ötös fokozatú lézerfegyverrel volt felszerelve. 

sherlock-holmes-drawing.jpg   harry-potter-drawing.jpg

A két barát a látószelencét használta, hogy mutassa meg a bűnös arcát. A látószelencében először egy sminkkészletet pillantottak meg. Aztán egy lányt, aki éppen a száját rúzsozta az iskolai mosdóban. Sherlock mobiljára mentette a lány képét. Harry varázslatával átléptek az asztrálsíkon, és máris az iskolában voltak. Ott nyomban kérdezősködni kezdtek. Hamar kiderült, az ismeretlen nem más, mint Kitti, a suli egyig legvagányabb focistalánya, de a mosdóban már hűlt helyét találták. Kinyomozták, hogy barátnőivel az Állatkertbe ment. Harry jóvoltából egy percen belül ott voltak Sherlockkal. A Varázs-hegy sziklahasadékából figyelték a lányokat. Nem volt köztük Kitti. Aztán megpillantották, ahogy éppen sorra töri be az Elefántház színes üvegablakait. Harry először Sóbálvány-átkot, majd Kötöző-ártást küldött felé. Közben Sherlock értesítette a királyt, aki hamarosan megérkezett hófehér limuzinjával.

girl-with-ball-on-hip.jpg

Kittinek büntetésül a király ablakkészítő műhelyében kellett száz napig ingyen dolgoznia. Mátyás király megköszönte a nyomozók munkáját. Harry visszatért Roxfortba. Sherlock pedig hazatért a Baker Street 221/B-ben lévő lakásába meginni langyosra hűlt teáját.

 

  

 

Remi Jázmin

 

 

Óvodámról (2012)

 

Ötven éves az óvoda,

Fészkel benne sok-sok móka.

Ha akarok, festegetek,

Ha akarok, építgetek.

 

Gyurmából lesz katona,

Kiskonyhából gyümölcstorta.

Díszeink az alma, körte,

Tökkisasszony ül a földben.

 

Mennyezeten levél-eső,

Földön pedig sok kis cipő.

A falhoz kötve sok kép mondja:

Itt az ősz, itt a nóta.

 

Éjjel-nappal itt maradnék,

Társaimmal énekelnék.

 

 

 

 
 

Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< November / 2018 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 31360
Hónap: 933
Nap: 36